Laosz a világ egyik utolsó csendes szeglete, s eleddig a délkelet-ázsiai állatvilág mentsvára is. A ritkán lakott, gyönyörű erdőkkel borított országot, tengerpart híján elkerülik a tömegek. Így zaklatott világunkból érkezőknek különleges tapasztalat, a békés, buddhista életmód hétköznapjait látni.

A gyarmatosítás időszakában a kereskedelmi hajózásra alkalmatlan Mekong és az ércben szegény, nehezen művelhető hegyvidék alig hozott valamit a francia konyhára, így a valaha Lan Xangként, vagyis a „Millió Elefánt Hazájaként” ismert ország erdőiben ma is szabadon csörtetnek az elefántok. Az elődök építészeti öröksége is megúszta a háborús idők viharát: középen a főváros, délen khmer templomok, északon pedig egy igazi ékszerdoboz, a régi idők hangulatát őrző Luang Prabang várja az idegent.

Vientiane, habár az ország fővárosa, mégis egy csendes kisváros benyomását kelti. Az utcácskákon, vagy az útszéli, hangulatos teraszok, kávézók és ősi templomok között sétálgatva könnyen érezheti úgy a látogató, mintha a múlt századba csöppent volna. Vientiane templomai közül a legfontosabb és legszentebb kegyhely a That Luang hatalmas, aranyozott sztúpája, mely a buddhizmus iránti odaadást és a függetlenséget jelképezi a laók számára.

Luang Prabang városát, Laosz szívét és első fővárosát úgy fogja közre a Burmából érkező, bővizű Mekong és a szelíd Nam Khan folyama, ahogy a félszigetet a tenger, a zöld vízen túl pedig sűrű erdők borította hegyek hullámoznak idilli háttérként. A kedves kis település nem véletlenül került fel az UNESCO világörökségi listára. A „félsziget” közepén emelkedő Phuszi-hegyről remek kilátás nyílik a városka kincseire, a zsalugáteres gyarmati épületekre és a körben szétszórt színpompás, ívelt tetős templomokra. A Kuang Si–vízeséssel, Tad Se zubogóival, és az elefántháton tett kirándulásokkal a vidék is remek programokat kínál.