A Himalája utolsó buddhista államába, Bhutánba érkezve az utazó a béke földjére lép. A hófödte hegyóriásokkal körülvett, elzárt kis ország a hatalmas Kína és India közé ékelődve meg tudta őrizni függetlenségét és mindmáig büszke ősi kultúrájára, hagyományaira.

Az erre vetődő zarándok a természet szépségeiben korlátlanul gyönyörködhet: érintetlen erdőségekben barangolhat, völgyeket átszelő tiszta vizű patakokban enyhítheti szomját.

Vegyük fel túracipőnket és induljunk el az ösvényeken, ahol hegyek közt megbúvó, színesre festett templomokat, dzongokat (kolostorokat) és csörteneket (buddhista sztúpákat) fedezhetünk fel, itt megpihenhetünk, elcsendesedhetünk és a buddhista szerzetesek mindennapjaiba is bepillantást nyerhetünk. Utazásunk egyik fénypontja lehet tavasszal és összel Thimpu és Paro kolostorfesztiválja.

Szeretett királyuk, aki lemondott minden hatalmáról, a demokrácia legfőbb szóvívője. A GDP helyett megalkotta a „bruttó nemzeti boldogság” fogalmát, mely négy pillére a fenntartható fejlődés, a természetvédelem, a kultúra megőrzése és a felelős kormányzás. Ezen törekvés eredményei tárulnak elénk, bármerre járunk az országban: őszínte mosolyú, vendégszerető, melegszívű emberekkel találkozunk, akik szeretik királyukat és bíznak benne, hogy a jó fejlődés irányába vezeti országukat.

Évszázados falvakba érkezve elbeszélgethetünk a csillogó szemű bhutániakkal, akik szerény körülményeik ellenére nem elégedetlenek életmódjukkal, örülnek annak, amijük van és nem hallunk panaszos hangokat. Legtehetségesebb tanulóik állami ösztöndíjak segítségével a legnagyobb nyugati egyetemeken végezhetik tanulmányaikat, de többségük visszatér szeretett hazájába.