Thaiföldtől nyugatra a burmai múlt pompás hagyatékát őrző Mianmar várja az utazót. Talán sehol sem találunk annyi szépséget egy helyen, mint a katonai diktatúrától frissiben megszabadult országban, de a burmaiakéhoz fogható kedvességgel sem igazán találkozni másutt, ezért semmi kétségünk ne legyen: Burmát látnunk kell!

Az egykori Rangun, a széles sugárutakkal és szűk mellékutcákkal felosztott Yangon ma is egy hatvan-hetven évvel ezelőtti ázsiai nagyváros képét mutatja, mely felett a világ páratlan csodája, a Shwedagon aranyló pagodája magasodik. Ázsia e pazar ékszerdobozának vagyona hosszú évszázadok során gyarapodott a királyok, királynők és alattvalók adományai révén, ám nem a sok kincs, hanem az éteri hangulat ragadja magával az áhítatban lévő hívők folyamát, ahogy a messziről jött idegent is.

Yangon határán túl egy másik izgalmas világra nyílik átjáró, ahol a vándor évtizedekkel, sőt évszázadokkal csúszik vissza az időben. Keleten, a mon nép ősi területén egy Aranyszikla nevű, apró sztúpát hordozó ingókő egyensúlyoz a mélység felett, északkeleten az Inle-tó varázslatos vízi világa és Pindaya Buddha szobrokat rejtő hűs barlangja rejtőzik, északra pedig az ország utolsó királyi székhelye, Mandalay és az ősi királyvárosok fekszenek: Inwa, Sagaing és Amarapura.

A legmegkapóbb kép azonban mélyen Burma belsejében, az Irrawaddy jáde zöld folyamának középső szakaszán vár ránk, ahol hirtelen megváltozik a táj. Nem csak a dzsungel vált át szavannává és a hegyek síksággá, hanem száz meg száz narancsszínben tündöklő templom bukkan ki száz meg száz másik mögül. Ez Bagan, Burma bölcsője, ahol a XI–XIII. század során egy egész templomerdő nőtt ki a földből Buddha dicsőségére. Annál lenyűgözőbb látvány pedig, mint amikor egy piramistemplom tetejéről körülnéz az ember napnyugta idején, kevés van a világon.